kakukkfű

kerti kakukkfű - Thymus vulgaris - common thyme, garden thyme

A latin thymus szó valószínűleg a balzsamozó növényt jelentő óegyiptomi tham vagy thm szóból ered; erős illata és kitűnő fertőtlenítő hatása miatt az egyiptomiak ugyanis balzsamozásra használták olaját. Az ókori görögöknél a vitézséget, bátorságot jelképezte. Kitűnő nyálkaoldó, köptető, köhögési ingercsillapító és görcsoldó, illóolaja serkenti az immunrendszer működését, hatására fokozódik a fehérvérsejtek termelődése, valamint emésztés serkentésére és a bélférgek kiirtására is jó. Széles körben használt antibiotikum volt. Járványok idején ezért a lehető legtöbbet fogyasztották belőle, de testbedörzsölésre és füstölésre, harctéri fertőtlenítőszerként is használták. Teáján kívül növény fürdő és inhalálás formájában különösen hatékony, mert a teljes bőrfelületen, a pórusokon keresztül is felszívódik, másrészt a felső légutakon keresztül a tüdőbe jutva fejti ki antibakteriális hatását pl. orrdugulásra, vagy akár krupp és asztma esetén is. Az ókorban számos más illatos fűszernövényhez hasonlóan a kakukkfüvet is húsok tartósítására használták. Fűszerként erős, kámforos aromája miatt óvatosan kell használni, mert túladagolva megváltoztatja az étel jellegét.

mezei kakukkfű - Thymus serpyllum - wild thyme

A termesztett kerti kakukkfű vad rokona. Míg a kerti kakukkfű felálló hajtásrendszerrel bír, addig a mezei elterülő habitusú, kerek levelű. Kavicsos, sziklás talajokon, legelőkön, tisztásokon nő Európa nagy részén, Észak-Afrikában és Ázsiában egészen 3000 méter tengerszint feletti magasságig. A meszes talajt kedveli leginkább, ezért bőven terem a Bükk hegységben is. Felhasználása azonos a kerti kakukkfűével.

mezei kakukkfű

mezei kakukkfű

mezei kakukkfű

Fotók: Madaras Krisztina

magyar