Történetük

„Az 1800 évek közepétől az ipari forradalommal és az iparvárosok kialakulásával párhuzamosan, megjelent egyfajta ellenkultúraként a közösségi, nagyvárosi kertészkedés, részben az önellátás, részben a harmonikus lakókörnyezet kialakítása érdekében. Ennek a mozgalomnak volt kiteljesedése az Angliából indult kertváros mozgalom (Ebenezer Howard: Garden Cities of To-Morrow 1902), amelynek legszebb magyar példája a ma is létező Wekerle-telep.

A városi élelmiszertermelés, a közösségi kertészkedés az 1900-as években több alkalommal is látványos fejlődést produkált, jellemzően a gazdasági válságok és a két világháború adott hatalmas lendületet a mozgalomnak. A két világháború időszakában az állam is támogatta és fejlesztette a közösségi kertek mozgalmat, az eső világháborúban Liberty Gardennek, Szabadság kerteknek, a másodikban pedig, Victory Gardennek, Győzelem kerteknek hívták az önellátást biztosító városi kerteket. Olyannyira sikeresek voltak a második világháborús Győzelem kertek, hogy akkori becslések szerint az amerikaiak asztalára kerülő zöldségek, gyümölcsök 40%-a került ki a saját művelésű kertekből.”

Céljuk

A használaton kívüli városi iparterületek - az ún. barnamezők - "újrahasznosításának" egy lehetséges megoldása, ha ezeket városi zöld terekké átalakítjuk, rehabilitálása.
„Melyek a városi szegénység legégetőbb problémái, amelyek megoldásában a közösségi kertek segíthetnek?
A közösségi kertek a társadalom legalsó szintjéről szerveződve szembesülnek az amerikai belvárosok legégetőbb problémáival. Íme néhány a legszörnyűbb problémák közül, amelyekkel ma szembe kell néznünk:
-Friss és megfizethető zöldségek és gyümölcsök hiánya
-Biztonságos és akadálymentes zöldterek hiánya
-A szegény városi lakosság részvételének és közreműködésének hiánya a közhasználatú zöldterek tervezéséi folyamatában
-A gyerekek és az idősek számára ajánlott alkotó tevékenységek hiánya
-A veszélyes felhagyott ipari területek nagy száma, ahol gyerekek könnyen balesetet szenvedhetnek a veszélyes anyagok miatt, és ahol a drogkereskedelem és más bűntények gyakran találnak megfelelő helyszínt
-Bűnözés, főleg unatkozó és dühös tizenévesek által elkövetett vandalizmus
-A városi szegénység, főleg a kisebbségek meggyőződése, hogy tehetetlenek és magukra hagyottak (és persze, a másik oldalról a városi gazdagabb rétegek meggyőződése, hogy a városi szegények csak arra várnak, hogy a kormány segítse őket és semmit sem tesznek azért, hogy segítsenek magukon)” (Kristin Faurest - Tájépítészet, 2002 ősz/tél)

Európában és Amerikában egyaránt számos elhagyott iparterületet alakítottak arborétummá, zöldségeskertté, virágoskertté vagy parkká civil kezdeményezésre, melynek következtében számottevően megemelkedett a telkek értéke, egészségesebbé vált a környezet és a bűnözési ráta is csökkent.

Folyhat benne pl. ökológiai zöldségtermesztés, segíthet a gyerekeket kertészkedésre tanítani, lehet benne játszótér, vagy egyszerűen egy zöld oázis a városban, ahol a helyiek aktív pihenés keretében sajátíthatják el a kertészkedés fortélyait, és az együtt végzett munka észrevétlenül is fejleszti a városi élet során elsorvadt közösségi szellemiséget. Ez nagy érték olyan időkben, ahol a nagyvárosi rohanó élet arra is alig ad alkalmat, hogy az ember a saját szomszédjait megismerje. Kitűnő kapcsolatteremtő kezdeményezések ezek, olyan embereket is összeismertethet egymással, akik egyébként csak elsétálnának egymás mellett az utcán, mert nem lenne okuk megszólítani egymást.

A közösségi kertek csoportosítása

A közösségi kertek Rosol (2009) szerint három fő csoportra bonthatóak:
• tematikus kertek (valamilyen speciális téma köré szerveződnek
• helyi közösségek által fenntartott kerteket a közvetlen szomszédságban élő lakosok művelik meg
• az első két csoport ötvözete

Tematikus kerteket megkülönböztetünk célcsoport szerint, azon belül is nőknek, gyerekeknek, iskolásoknak, időseknek, fogyatékossággal élőknek vagy dolgozóknak szánt kerteket.

Működésük szerint lehetnek, terápiás vagy oktatási célt szolgáló, esetleg egészségmegőrző vagy élelmiszerellátást biztosító kertek.

Továbbá gazdasági oldalról megkülönböztetünk non-profit és profitorientált kerteket.

Létrejöttük

Lehet az önkormányzati vagy egyéni kezdeményezés (helyi önkéntesek által kezdeményezett). „Még ha egyes vállalatok és helyi kormányzati szervek esetleg anyagi, pénzbeli vagy eszközbeli hozzájárulást adnak és a tájépítész akár részt is vesz a tervezésben, ezeknek a helyeknek a hosszú távú fenntartása és kezelése a lakónegyedben lakó emberek felelősége. Azok, akik ezeket a helyeket létrehozzák, fenntartják és védik megegyeznek a hely használóival. A parkban minden munkát önkéntesek végeznek el. A hely nyitva áll mindenki számára, aki valamit hozzá akar adni”. (Kristin Faurest - Tájépítészet, 2002 ősz/tél).

Hogyan működik egy közösségi kert

Az önkéntesek szabadon eldönthetik, hogy milyen kertet szeretnének; nyitottat, bekerítettet, kik a célcsoport, organikusan gazdálkodjanak, vagy hagyományosan, hány tagot engedjenek működni, mennyi legyen a tagdíj stb., viszont minden esetben működési szabályzatban fektetik le az alapelveket. A kert tervezésében részt vehet az önkormányzat, vagy felkérhetnek egy tájépítészt, támogatók felkutatásával forrást szerezhetnek a kert kialakításához, fenntartásához (földterület, anyagi támogatás vagy alapanyag formájában)

„Ha a telken bármilyen ipari hulladék található, akkor esetleg egy környezetvédelmi szakember bevonásával történhet a rehabilitáció. A talajvizsgálat kimagaslóan fontos, mivel a legtöbb közösségi kert élelmiszert termel. Egy olyan telek esetében, ahol régebben lakóházak voltak, valószínűleg a szennyeződés közel sem olyan veszélyes, mint pl. egy egykori benzinkút vagy gyár esetében, ahol esetleg nagyfokú detoxifikációra is sor kerülhet. Ezért van szükség az első lépések között a talaj vizsgálatára.” (Kristin Faurest - Tájépítészet, 2002 ősz/tél)