Komposztálás kiskertben

A komposztról általánosságban

A komposzt a kertészeti és mezőgazdasági termelés számára tökéletes tápanyagforrás, talajjavító anyag és egyben védi növényeinket az aszálytól és a betegségektől is. Elkészítése egyszerű, használata biztosan növeli a termés mennyiséget és ugyanakkor a minőséget is.

Elkészítésére számos módszer létezik, némely esetben teljes gépesítése is megoldható, ekkor nagy területtel rendelkező gazdaságok, farmok használhatják.

Komposztálódás fogalma:  nyers szerves anyag átalakulása nagy molekulájú humusz anyagok képződése.

Komposztálás időszerűsége : talajaink alacsony tápanyag ellátottsága és rossz szerkezete miatt.

A komposztkészítés céljai

  • Szerves hulladékok újrahasznosítása
  • Kellemetlen szagok elnyomása
  • Higiéniai viszonyok javítása
  • Gyommagvak csíraképességének csökkentése
  • Trágyaérték fenntartása és fokozása
  • A talaj biológiai aktivitásának növelése
  • Pozitív hatás a termékek minőségére
  • Minimális tápanyagveszteség
  • Minimális befektetési költségek
  • Minimális külső energia felhasználás

A komposztálás formái és módszerei

Nyitott rendszerek

•  Felületi komposztálás : Első sorban tág C/N arányú növényi eredetű alapanyagokból készíthető el, ahol a rothadás veszélye nem áll fent az érlelés során. Az eljárás során a komposztálandó anyagokat kb. 10 m hosszú és 3 m magas halomba hordják. Az így kialakított prizmát a továbbiakban nem kezelik, a lebomlás sebessége az alapanyagon kívül csak a nedvesség állapottól és az aktuális hőmérséklettől függő, általában 1/2 - 3 év.

•  Prizma, halom: Az előző eljárástól abban különbözik, hogy az összerakott nyersanyagot az érlelés során többször forgatják, keverik, szükség estén nedvesítik, így a gyorsabban érik el a teljes átalakulást.

•  Levegőztetett prizma: A prizmába rakott alapanyagokat az érlelés során a padozatba süllyesztett perforált csöveken keresztül ventilátor segítségével folyamatosan levegőztetik, ugyanakkor rendszeres forgatást is alkalmaznak. Ez az eljárás költséges és a forgatás során különleges óvatossággal kell eljárni, hogy a levegőztető rendszer nem sérüljön.

Félig zárt rendszerek

•  Siló, silófolyosó: A komposztálást zárt helyen, általában fólia- vagy üvegházakban elhelyezett silófolyosókban is lehet végezni. Ehhez a silóba perforált csövekből levegőztető rendszert kell építeni és forgató elemeket is el kell helyezni benne. A bomlás során keletkező gázokat speciális szűrőkkel fogják fel.

Zárt rendszerek, berendezések

•  Komposztáló berendezésekben: A komposztálást tartályokban, boxokban, konténerekben, silókban vagy forgódobokban végzik el. A magas beruházási költségek miatt ezek az eljárások akkor javasolhatók, ha nagy mennyiségű szervesanyag feldolgozását kis területen kell megoldani, úgy hogy közben a kellemetlen szaghatásokat elkerüljék. Ilyen megoldás javasolható lakott területek szerves hulladékának feldolgozására.

A komposztálásra felhasználható nyersanyagok

•  állati eredetű alapanyagok: istállótrágyák (szarvasmarha , ló , sertés, baromfi, juh ), trágyalé és hígtrágya

•  növényi eredetű alapanyagok: szántóföldi növénytermesztés maradványai (szalma , kukoricaszár ), fa és növényi nyesedék, fakéreg, fű, lomb

•  melléktermékek: ipari (textil-, bor- papíripar stb.) és élelmiszeripari (konzerv-, hűtő- szeszipar stb.) melléktermékek

•  kommunális hulladékok (külön gyűjtött konyhai és kerti hulladék, papír, szennyvíziszap, stb.)

A komposztálási folyamat főbb szakaszai

A mikroorganizmusok aktivitása és a szerves anyag változásai

Hőmérséklet változás

A folyamatok

1. Bevezető szakasz

Felmelegedés

Reakciók indulása

2. Lebomlási szakasz

Hőszakasz

Lebomlási folyamatok

3. Átalakulási szakasz

Lehűlés

Felépülési folyamatok

4. Érési szakasz

Hőmérséklet környezetfüggő

Humuszképzés, szintézis

•  A kezdeti szakasz mikroorganizmusai, amelyek jelen vannak a szerves hulladékban, vagy/és a levegőben, elkezdik az anyagok lebontását, ez hő leadással jár, így a halom hőmérséklete emelkedik. A pH csökken, amint megindul a szerves savak termelődése (tejsav, vajsav).

•  40 °C felett a hőszakasz (lebontás) kezdődik. A hőmérséklet 60 °C-ra emelkedik, ezen a hőmérsékleten a gombák nem aktívak, csak az actinomycetes fajok és a spóraképző baktériumok. Ezen a magas hőmérsékleten leginkább a lebomlásra hajlamos vegyületek, mint cukor, keményítő, zsírok és fehérjék gyorsan elfogyasztódnak. A pH lúgossá válik, amint az ammónia felszabadul a fehérjékből. A reakció sebessége lecsökken, amikor ellenállóbb anyag (a cellulóz) lebomlása kezdődik. Ez a homérséklet csökkenését eredményezi.

•  A hőmérséklet csökkenésével a termofil gombák újra elszaporodnak a halomban és a cellulózt kezdik el bontani. A későbbiekben az 1. szakasz mikroorganizmusai is újra aktívak lesznek. Ez a folyamat viszonylag gyorsan, néhány hét alatt lezajlik.

•  Az utolsó szakasz az érés , amely néhány hónapot igényel. A reakciók a megmaradt szerves anyagban mennek végbe, amelynek eredményei a stabil humusz anyagok vagy humin savak. Ebben a szakaszban nagyon erős versengés folyik a tápanyagért a mikroorganizmusok között antagonizmus és antibiotikus formák jelennek meg. A halomban megjelennek a makrofauna képviselői (atkák, hangyák, férgek, ugróvillások), amelyek részt vesznek a szerves maradványok fizikai szétdarabolásában.

A komposzt élőlényei

baktériumok

a talaj aggregátok képzésében vesznek részt, felvehetőbb állapotba hozzák a tápanyagokat, helyben tartják a nitrogént, segítenek a káros anyagok közömbösítésében,

actinomycetes

a sugárgombák speciális csoportja, melyek főleg érett komposztban vannak jelen, számos növénybetegség elleni védenek, a kész komposzt jellegzetes illatát is ezek adják,

termofíl baktériumok

a felmelegedo komposzthalom legaktívabb baktériumai,

giliszták

részben a megfelelő szellőzést biztosítják, részben a szervesanyagok átalakítása révén felvehetővé teszik a tápanyagokat,

gombák

dekomposztálnak, a talajban ezek végzik el a szerves kötésben levo tápanyagok felvehetové tételét,

talajlakó ízeltlábúak

gombákkal táplálkoznak, ezzel felveheto nitrogént szabadítanak fel a növények számára, részt vesznek a talaj víztartó kapacitásának kialakításában,

fonálférgek (nematódák)

legtöbb fajuk számunkra hasznos, baktériumon és gombán élnek, ezzel a nitrogén felszabadításban vesznek részt. Káros fajaik a gazdag komposzttal kevert talajban a hasznos fajok hatására visszaszorulnak

 

Ábra 1.: A komposztálódás folyamata

A komposztálás során felhasználható nyersanyagok és segédanyagok

Nyersanyag ismeret

A komposztálás során gyakorlatilag minden környezetünkben keletkezo szerves hulladékot felhasználhatunk. A jó minőségű végtermék előállítása érdekében az érést meghatározó tulajdonságukat ismerni kell. Melyek ezek a jellemzok?

•  Kémiai összetétel (szervesanyag-tartalom, C/N arány és a tápanyagtartalom): A biológiai kezelés elsődleges feltétele a megfelelő szervesanyag-tartalom. Ezt a szakirodalomban sok helyen izzítási veszteségként is jelölik, minimális értéke 30%. A kiindulási anyagok 30% alatti szervesanyag-tartalom esetén nehezen komposztálhatók. Az érést meghatározó fontos kémiai jellemzo a C/N arány. Az optimális 25-30:1, amit általában a nyersanyagok keverésével lehet elérni.

Kevésbé fontos az egyéb növényi tápanyagtartalom (foszfor , kálium ), mivel ezek általában az éréshez szükséges mennyiségben rendelkezésre állnak, és a felhasználás elott hiányuk könnyen pótolható. Bizonyos nyersanyagok egy adott tápanyagból különösen sokat tartalmazhatnak, így ezek felhasználása javíthatja a komposzt minőségét. Például a borászatokban nagy mennyiségben keletkezo szolotörköly gazdag foszforban és káliumban.

•  A nyersanyagok komposztálhatósága : A hulladékokat alkotó szerves vegyületek különbözo mértékben ellenállnak a mikrobiális bontásnak, ezért az optimális degradációs dinamika elérése érdekében nem elég a nyersanyagok keverésékor csak a C/N arányt figyelembe venni. Magas lignin tartalmú nyersanyagokból (pl. fűrészpor ) a szén lassan szabadul fel, ha ezekhez nyersanyagokhoz gyorsan bomló nitrogén forrást adunk, akkor ammónia formájában komoly nitrogénveszteség lép fel, amely a gazdasági káron túlmenően környezetszennyező is.

•  A szerkezeti stabilitásnak a nyersanyagoknak azt a tulajdonságát nevezzük, hogy mennyire hajlamosak a tömörödésre, a keverés után milyen mértékben porózusak. Az érés során a rossz szerkezetu nyersanyagokból gyorsan elfogy az oxigén, kedvezotlen anaerob folyamatok útját nyitva meg. A komposztálás során minimális porozitás 30 térfogat %, amit megfelelo mennyiségu szerkezeti elem bekeverésével biztosíthatunk. Ilyen jó szerkezetű nyersanyagok a zöldhulladékok, a szalma , a fanyesedék.

•  A hulladékok nedvességtartalma keletkezéskor: A nyersanyagok eltéro nedvességtartalommal rendelkezhetnek. Nem jó sem a túl száraz, sem a túl nedves nyersanyag. A komposztálási folyamat indulásához megfelelo nedvességtartalmat (40-60 tömeg %) a legegyszerubben az anyagok keverésével állíthatjuk be.

•  Elokezelés igény: A nyersanyagok egy része komposztálás elott valamilyen elokezelést igényel. A leggyakrabban alkalmazott elokezelések az orlés, aprítás, préselés, homogenizálás esetleg az idegenanyagok eltávolítása.

•  A nyersanyagok térfogattömege meghatározza az egész folyamatot. Ismeretében tudjuk méretezni a szállító kapacitást, a komposztálás területigényét. Az érés során a maximális térfogattömeg 700 kg/m 3 . A nyersanyagok térfogattömege szoros összefüggést mutat azok nedvességtartalmával, illetve szerkezetességével és a keletkezés a körülményeivel.

A komposztálás során használatos segédanyagok

A nyersanyagokhoz összekeverésükkor különböző adalékanyagok adhatók, amelyek befolyásolhatják a korhadás menetét, javíthatják a komposzt minőségét.

Adalékanyagok lehetnek

•  agyagõrlemények

•  kőzetlisztek

•  mész

•  szaru-, vér-, csontlisztek

A komposztálás ökológiai szemléletű alkalmazási területei:

A környezetvédelmi szempontok szükségessé teszik a szerves hulladékok visszaforgatását és újrafelhasználását. Ezeket az alapelveket először a közterületeken keletkezett hulladékok komposztálásával alkalmazták a városokban. A későbbiekben számos európai országban a lakosság szelektív hulladékgyűjtése nyomán a városi és falusi lakossági konyhai és kerti hulladékok is közösségi komposztáló telepekre kerültek. Gazdaságos muködésük megkérdojelezheto, de a telepek muködtetése szociális és helyi kommunális szempontokat is figyelembe vesz. A szeméttelepekre kerülő összhulladék mennyisége így 30-40%-al is csökkenthető.

A lakossági és a közterületeken keletkező szerves hulladékok komposztálásának szervezett formái

•  Saját kezdeményezésű komposztálási formák

•  Egyéni - házikerti

•  Közösségi - a lakosság szelektíven gyujti a szerves hulladékot és egy közeli komposztáló telepen komposztálja, vagy komposztáltatja

•  Mezőgazdasági üzem, bevonásával: a hulladékot részben a lakosság gyűjti szelektíven és a mezőgazdasági üzem komposztálja, vagy maga az üzem is hozzájárul a szerves hulladék termeléséhez. A folyamatban résztvevo lakosság kedvezményesen részesül a megtermelt komposztból.

•  Hulladékgazdálkodási szervezetek által irányított:

•  Ipari rendszerű

•  Mezőgazdasági egység bevonásával

magyar